KERESÉS

Tompa Andrea (1994)

Újságot írni napilapnál kezdtem – írtam riportot, hírt, interjút, glosszát, tévékritikát, irodalomkritikát, színházkritikát. Több mint húsz éve kerültem a SZÍNHÁZ-hoz, itt tanultam cikket szerkeszteni, lapban gondolkodni. Szerencsém van: csapatban dolgozom, remek kollégáim voltak és vannak, sokat tanulok tőlük és jól érzem magam velük. Ma már azt mondom: a foglalkozásom színikritikus. Szeretek írni – „örömzeném” a Magyar Narancs. Sokáig kerestem azt az egy valamit, ami kitölti az életemet – ma már tudom, hogy akkor érzem jól magam, ha sokfélét csinálok. Kulturális rovatot szerkesztek egy orvosi lapban, interjúkat készítek egy könyváruházban, regényt vagy épp képzőművészeti könyvet fordítok, kritikát írok dvd-kről. Szeretem tudni, mi történik az irodalomban, a képzőművészetben. Talán csak a tanítás hiányzik – ezt az ambíciómat fiatal kritikus-jelöltek „gyötrésében” élem ki. Fontosak a családom tagjai, a barátaim. Ne legyen rosszabb, ezt szeretném.

Tompa Andrea (1994)

Újságot írni napilapnál kezdtem – írtam riportot, hírt, interjút, glosszát, tévékritikát, irodalomkritikát, színházkritikát. Több mint húsz éve kerültem a SZÍNHÁZ-hoz, itt tanultam cikket szerkeszteni, lapban gondolkodni. Szerencsém van: csapatban dolgozom, remek kollégáim voltak és vannak, sokat tanulok tőlük és jól érzem magam velük. Ma már azt mondom: a foglalkozásom színikritikus. Szeretek írni – „örömzeném” a Magyar Narancs. Sokáig kerestem azt az egy valamit, ami kitölti az életemet – ma már tudom, hogy akkor érzem jól magam, ha sokfélét csinálok. Kulturális rovatot szerkesztek egy orvosi lapban, interjúkat készítek egy könyváruházban, regényt vagy épp képzőművészeti könyvet fordítok, kritikát írok dvd-kről. Szeretem tudni, mi történik az irodalomban, a képzőművészetben. Talán csak a tanítás hiányzik – ezt az ambíciómat fiatal kritikus-jelöltek „gyötrésében” élem ki. Fontosak a családom tagjai, a barátaim. Ne legyen rosszabb, ezt szeretném.

Tompa Andrea (1994)

Újságot írni napilapnál kezdtem – írtam riportot, hírt, interjút, glosszát, tévékritikát, irodalomkritikát, színházkritikát. Több mint húsz éve kerültem a SZÍNHÁZ-hoz, itt tanultam cikket szerkeszteni, lapban gondolkodni. Szerencsém van: csapatban dolgozom, remek kollégáim voltak és vannak, sokat tanulok tőlük és jól érzem magam velük. Ma már azt mondom: a foglalkozásom színikritikus. Szeretek írni – „örömzeném” a Magyar Narancs. Sokáig kerestem azt az egy valamit, ami kitölti az életemet – ma már tudom, hogy akkor érzem jól magam, ha sokfélét csinálok. Kulturális rovatot szerkesztek egy orvosi lapban, interjúkat készítek egy könyváruházban, regényt vagy épp képzőművészeti könyvet fordítok, kritikát írok dvd-kről. Szeretem tudni, mi történik az irodalomban, a képzőművészetben. Talán csak a tanítás hiányzik – ezt az ambíciómat fiatal kritikus-jelöltek „gyötrésében” élem ki. Fontosak a családom tagjai, a barátaim. Ne legyen rosszabb, ezt szeretném.